Teszt: Canon EF 75-300mm f/4-5.6 III USM



Kedves olvasó!

Az alábbiakban szubjektív véleményem szeretném kifejteni az alábbiakban említett objektívről. A váz, mint mindig, most is EOS 300D [10D firmware-el] ;) Az obit kézbe véve mivel 3. generációs fejlesztés, meg USM motoros, reménykedtem benne, hogy belső fókuszos, és végre nem kell tekergetni az orrát, de sajnos az árától nem kellett volna ilyenekre vágyjak. 300D és 350D vázon is kiválóan működött ahogyan megfigyeltem, nem volt észrevehető sebességkülönbség. Bár a boltban lassú filmes vázon lassabb volt, mint egy DC motoros egyed. Súlyra ugyanott van, mint a Sigma APO 70-300-as, viszont nekem valahogyan kicsit biztosabbnak tűnik a Canon orra, mert a sigmáé mintha óvatosabb szerkezet lenne elölről, de ez lehet betudható annak, hogy ott a vékony orrhoz vaskos test tartozik, itt pedig egybefüggőbb. Design szempontjából nekem jobban tetszik ez. Viszont külsőségekre nem adunk! A zoom kitolása is finomabb viszont, nem ragad akkor sem, ha lassan zoomok, érzem, honnan kezdődik, és hogy hol koppan 300-on. Kényelmesebb. A képe viszont ellenfényes környezetben egyértelműen a sigmáé a jobb. Itt előfordul a nagy kontrasztú rajzoknál lilás fény, pl. a faágaknál jelentős! :( De vízimadarak röptében való fotózásánál egyértelműen ez a győztes, ha autófókuszra hagyatkozunk. A kicsi testű énekesmadarakhoz a 7 fókuszpont közül kizárólag a középsőt használom, és még így sem lassú. Megfigyeltem, hogy a autofókusz a végtelentől indulva hamarabb befogja az 5m-re levő madárkát a faágon, mintha közelpontra van állítva, és onnan indulna keresni. Tehát alapesetben ha madarászom, a végtelenre egy gyors fókuszt tolok, és ezek után még gyorsabban és pontosabban megtalálom a madarat. Azt is megfigyeltem, h be lehet csapni az obit. Ha más zavaró tereptárgy nélkül fényképezem a tiszta madarat, és pontos autófókusz után mégegyszer rányomok, valamikor úgy elállítja szélső értékre, hogy utána kereshetem, hol van. Azaz fókuszt pontosítani érmesebb ha végtelenről indítom. Remélem érthető, amit írok. 7 fókuszponttal egy kócsag, vagy cankó símaügy szép időben. 5.6-on tényleg nem valami szép a rajzolata 300-on, de legalább gyors. Fordított esetben lenne egy fókusztávot elhagyott madárfotónk, így meg van lila szélű, de éles. Ez utóbbit könnyebb korrigálni színkorrekciós ecsettel. Pedig minden áron Sigma APO-t akartam venni, de nem bántam meg. Makrót lehet, igen is LEHET vele készíteni, csak persze nem olyan durvát mint a sigmával. Itt 1,5m a közelpont távolság, amit szélsőséges esetekben nem tudok produkálni, pl. hátam mögött szakadék van, stb.., a sigmánál 95cm, amivel egy katicabogarat is szépen le lehet fényképezni! A TCON-17 használatával a közelpont távolsága olyan 4-5m lessz, előfordult már, hogy egy feketerigónál hátrálnom kellett kézi fókuszálás közben, viszont egy tövisszúró gébics,vagy egy dolmányos varjú úgysem enged közelebb magához, mint 10-15 méter...Mivel ez egy gyorsabb autófókuszos obinak számít, így gondolkozom az 1,4x-es canon extenderen,viszont az meg lerekeszel a picsába, és emelhetem az ISO-t duplájára, ellenben lessz AF. Így meg marad az 5.6-os érték, meg amennyit a tele konverter üvege még úgymond elnyel. De még mindig fényerősebb, csak MF van. :( Minden esetre otthoni lövöldözésre még kevesebb fényben is egy olcsóbb vázon kiválóan alkalmas, és ajánlom mindenkinek bátran! Ahogyan én használom nappal: 300mm-autofókusszal 1/320 s idő előválasztás, ISO200 ; 510mm előtéttel-kézi fókusszal 1/500 s idő előválasztás, iso400. És még így is néha bemozdul, de ha marad egy kis plussz fénytartalék, akkor pár rekesszel szűkebb lessz, és részletgazdagabb.


300mm - f/5,6 300mm - f/11 300mm - f/22 300mm - f/45 (300mm+TCON-17)
510mm-f/5,6

(300mm+TCON-17)
510mm-f/11
75mm - f/5,6 75mm - f/11 75mm - f/22 75mm - f/32

300mm - f/5,6 300mm - f/11 300mm - f/45 300mm - f/5,6 300mm - f/11

 
300mm - f/22 300mm - f/45 - ISO 200
- f / 5,6
- 1/800 sec
- 510mm

(300mm+TCON-17)
- ISO 400
- f / 16
- 1/250 sec
- 300mm